Szeretettel köszöntelek a karácsony mindenkinek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
karácsony mindenkinek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a karácsony mindenkinek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
karácsony mindenkinek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a karácsony mindenkinek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
karácsony mindenkinek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a karácsony mindenkinek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
karácsony mindenkinek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl élt
egyszer egy pici leány. Ez a leányka mindig nagyon boldog volt, csak egy
szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit.
December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent Karácsony eljövetelét.
Amikor szülei megkérdezték Nórit – ez volt ugyanis a leányka neve –, mit szeretne karácsonyra kapni, ő így felelt:
– Nagyon örülnék egy babának és sok-sok könyvnek.
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Régen történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalta jeget, jégre tették a meleget.
Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón.
No, hanem Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában.
|
|
Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor
milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis
csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.
Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.
Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.
- Bocsánat, nem volt szándékos! – mentegetőzött a kis rosszaság.
- Segítség! Kapjon el valaki! – kiáltotta ijedten a szegény pórul járt
csillagocska.
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Itt a Szenteste. Hazaérkezik Kati és Karcsi a Nagymama társaságában. Karcsi nyomban a nappali ajtóhoz rohan.
- Idesüss! – hívja a húgát. – Talán már bent van a Jézuska!
- Pszt! – csitítja Kati. – Hallod a muzsikát?
- Igen – súgja Karcsi - , meg a szárnysuhogást!
A nappaliban valóban serényen munkálkodnak az angyalkák. Közöttük van Jézuska is.
- Innen hiányzik még egy piros gömb – mondja.
- Oda meg jól illenék még egy ezüstszalag.
- Pompás, így már biztosan tetszik majd a fa Katinak és Karcsinak!
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! - kiáltott fel elégedetten a hóember. - Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? - A napot gondolta, amely éppen akkor hajlott nyugovóra. - Felőlem bámulhat, ugyan nem hunyorgok, szemem se rebben!
Csakugyan, meg se rebbent a szeme, a két háromszögletű széndarab. De annál jobban villogtatta a fogait; tehette, mert egy gereblye feje volt a szája. Gyereksereg ujjongó kiáltásai közepette született, szánkócsilingelés, ostorpattogás köszöntötte.
- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Már csak egyet alszunk, és itt a Télapó! - rontott be lelkesen a kis ház ajtaján Boglárka.
- Szervusz, kislány! - köszöntötte az öregember, elnézően mosolyogva Boglárka szeleburdiságán. - Gyere ide és mesélj, mit kértél a Télapótól!
Boglárka fürgén odaszaladt az öreg Kapusihoz, és kényelmesen az ölébe fészkelte magát.
- Nagyon jó voltam az idén -
mondta, és ujjain számolni kezdett. - Jól tanultam, jól is viselkedtem,
sokat segítettem anyunak és apunak, mindig szót fogadtam - itt egy
kicsit megakadt a felsorolásban -, vagy legalábbis majdnem mindig -
helyesbített -, de azért igazán jó voltam, és … és most biztosan
megkapom, amit szeretnék…
- És mit szeretnél?
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie, az volt Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából.
Egyszer aztán úgy megvágta az ujját a szál, hogy az orsó is csupa vér lett tőle. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe.
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik
fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik
fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és
növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony
törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó.
13 éve | Hegedüs Edit | 0 hozzászólás
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu