Hatalmas a pocakom,

kint ácsorgok a havon.

Azt mondod hogy kevélyen?

Egy kis faggyal beérem.

Mindössze csak az a vágyam:

hóból legyen puha ágyam.

Jó szerencse el ne hagyjon,

víg orcámra mosoly fagyjon.

Hófelhők,hóhegyek,

csillogó jégvárak....

Kristályhegy tövében

hóember sétálgat.

Hópelyhek csillognak,

hófehér kabáton..

Száz angyal csilingel:

-Itt van a karácsony!

Lámpások fénye gyúl,

felhő jár a holdon...

Csillagok szikráznak

éjszínű égbolton.

Szép fenyő,ajándék

ez most már nem álom...

Boldogság,szeretet....

-Itt van a karácsony!

Holnap már végre

itt a karácsony,

hópelyhek ringnak

zöld fenyőágon.

Bent a lakásban

száz csillag fénye...

Boldogság csillan

gyermek szemében.

Csillogó szép fa

sok szép ajándék...

itt a karácsony..

rád vártunk már rég!!

Hideg szél fúj,hull a hó,

hó-kabát a fákon.

A kis cinke didereg,

megbújik az ágon.

Őzike az erdőben

magas hóban baktat,

megnézi az etetőt:

van-e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra,

decemberben mindenki

a Télapót  várja.

Vaskos dunnát hoz magával,

vágtat már a hideg tél.

Nem kérdezi:-jöhetek-e?

Decemberre ideér.

Számtalan kis pelyhes jószág

havas ágon didereg.

Ilyen lenge tollruhában

hogy bírják a hideget?

Gúnyájukat szél borzolja,

apró lábuk reszkető.

Ilyen cudar,fagyos télen

nagy kincs ám az etető.

Hó borít el minden ágat,

sehol sincs már élelem.

Gyertek,gyertek apró cinkék!

Bátran,semmi félelem.

Dehogy félnek,ugyan miért?

Hisz naponta betérnek.

Nől a dér,álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt.

Én is ládd,én is ládd

hóban lépegetnék,

ha a jeges táj fölött

karácsony lehetnék.

Hó fölött,ég alatt

nagy könyvből dalolnék

fehér ingben,mezítláb,

ha karácsony volnék.

Viasz szín,kén sárga

mennybolt alatt járnék,

körülvenne kék-eres

halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék

fönn a messze Holdban.

Fagyott cinkék helyébe

lefeküdnék holtan.

Itt van a szép víg karácsony

Élünk dión,friss kalácson:

mennyi finom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog csupa drága,

szép mennyei üzenet,

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese áhitat

minden szívet átitat,

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra.Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze a lég

a szemeken harangjáték

szél,éjféli üzenet:

Kis Jézuska született.

Hóval lepett égi úton

Mikulás már útra kél,

csillagok szállnak fölötte,

s vígan fut véle a szél.

Világjáró a csizmája,

átlép várost,falvakat,

de olykor megáll s elidőz

egy -egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,

amelyben gyermeknevek

vannak gondosan felírva,

s nézi:jó vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz:hát virgács néki!

De ha jó akkor cukor...

S már továbbmegy-szél és  felhő

sem érheti utol.

Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.

Nem látható-hallható,

zajtalan jár Télapó.Szakálla fagy,bajsza dér,

az üstöke zúzmara,

otthonunkba ő betér,

de nem marad ott soha.

Ajándékot hagy nekem,

és elsuhan nesztelen.

Édes-kedves Télapó,

ajándékot kapni jó.

Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.

Nem látható-hallható,

zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy bajsza dér,

az üstöke zúzmara,

otthonunkba ő betér.

de nem marad ott soha.

Ajándékot ad nekem,

és elsuhan nesztelen.

Pirosat rikoltott a szép kakas,

s a menny hálója szétszakadt.

Rubin lángok közt hófehér havat

szitál a tündöklő magas.

December ez már...Vándorol az év..

Egy gólya áll a kertben árván,

fehér pólyával törött szárnyán,

s delták vízéről álmodik szegény.

Csak néz..Elindul s merev szárnya,

mint toll piros tintába mártva

egy verset ír a tiszta hóba,

amíg beér az istállóba.

Megáll,s mintha napfény volna,

a jászolból rásüt a szalma,

s karácsony párás,szép tehén szeme,

mint csillag ül december térdire.